Lépj hátra!

Boldog új évet kívánok! Remélem mindenki nagyon jól érezte magát karácsonykor és szilveszterkor! Mit csináltatok az ünnepek alatt? Mi játszottunk. Ismeritek a Dobble nevű kártyajátékot? Többféleképpen lehet játszani, mi a “találd meg a szimbólum-párokat és gyűjtsd össze a legtöbb lapot” verziót választottuk. Aki a legtöbb lapot gyűjti össze, nyer. Nem túl meglepő módon vesztettem, mert azt tettem, amit általában szoktam…

person-1245959_1920
Image by Free-Photos from Pixabay

A játék lényege a koncentráció és a gyors reakció, de túlzottan is közel voltam és koncentráltam, így nem láttam a nagyobb képet és nem tudtam a párokat elég gyorsan megtalálni vagy úgy egyáltalán… Jóllehet, amikor kiléptem a játékból és hátraléptem (szó szerint), szinte azonnal meg tudtam találni a szimbólum párokat a kártyákon. Nem úgy hangzik, mint az élet? Minél inkább benne vagyunk egy projektben vagy szituációban, annál kevésbé látjuk az összképet.

Képzeld el, hogy épp egy projektben vagy benne és nem igazán haladsz, minden figyelmed arra pontosítod, hogy megoldd a problémát, de egyre jobban belegabalyodsz, amíg teljesen lehetetlennek tűnik a feladat. Viszont mi történne, ha engednéd, hogy kicsit kimozdulj ebből az állapotból, hogy a távolból tudj ránézni a helyzetre, csak, hogy lásd az egészet egyben? Az is segíthet, ha más nézőpontokból nézel rá a problémára, de el kell távolodnod tőle különben a megoldás útjába állsz – a vadul száguldó gondolataid kerülhetnek az utadba, megakadályozva a tisztánlátást.

Általában, amikor nehezebb helyzettel kerülök szembe és nem tudok döntést hozni, akkor csak eldöntöm, hogy most nem döntök. Ugyanakkor, amikor eljön az idő és készen állok rá, mert rendelkezésemre áll minden információ és az intuícióm is helyesel, akkor döntök. És ahogy Michael Neill a könyvében írta (Supercoach):

A ‘döntés’ mint olyan nem létezik – vagy tudod, mit kell tenned vagy nem.”

Nem olyan régen szembe jött egy nagyon nehéz helyzet a munkámban. Volt egy kicsi nyelviskolám, amit imádtam. Így, amikor nem tudtam egy megoldással sem előállni, mert csak a lehető legrosszabbra tudtam gondolni (elveszteni a sulit, probléma a lakáshitel fizetéssel, stb.), találkoztam pár barátommal.

Ők nagyon kedvesen és türelmesen végighallgattak és elmondták a meglátásukat a problémámmal kapcsolatban, de ezek a dolgok nem igazán értek célba abban a pillanatban. Viszont, amikor én is elkezdtem rájuk figyelni, amikor elmesélték a problémáikat, amiket sikeresen túljutottak vagy épp benne voltak az adott helyzetben és töretlenül mentek előre, akkor egyszer csak megtörtént. Bekattant a megoldás és tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy mit kell tennem. Itt már nem volt kétely, sem több aggódás, csakis a lépések, amiket meg kellett tennem. És ismét, amint eltávolítottam magam a sulitól a kis világom, amit egy az egyben a munkám tett ki, hirtelen kinyílt.

Amikor hátralépünk, megengedjük magunknak, hogy ugyanazt a dolgot a távolból, ítélkezés nélkül nézzük meg, vagy hogy valami teljesen másra koncentráljunk, mert akkor csodák történhetnek és a megoldás csak úgy ott terem a belső bölcsességünkből. Az elménk pedig csakis arra vár, hogy kérdéseket tegyünk fel neki, majd hagyjuk, hogy dolgozzon rajta egy kicsit és meg tudja adni a választ, amivel ki tudjuk bogozni a problémákat vagy helyzeteket, amikkel találkozunk.


Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s